Idén elhatároztam, hogy választok egy év szavát. Persze végül nem egy hanem három szó lett, sőt egyenesen egy mondat:
Megtudom csinálni!
Felmerül a kérdés, hogy jó jó, na de mit? Igazából bármit. Ebben benne van az alkotás, elkészíteni olyan dolgokat amikkel kapcsolatban fenntartásaim vannak, vagy csak az érzés, hogy ez nekem nem megy. Akár újra gondolva az egészet. Mert nem csak egy jó válasz lehetsége, miért ne lehetne több ‘jó válasz’ is? Mint tudjuk, a dolgok sokszor nem jobbak vagy rosszabbak csak mások.
Honnan is jött ez most nekem?
Volt egy projektem, ahol olyan motívumokat kellett rajzolnom, amiről azt gondoltam, hogy nekem az nem megy. Végül persze elkészültem.
Megrajzoltam? Meg. Tökéletes lett? Egy fenét. De szép lett és örültek neki? Határozottan igen. Akkor meg tudtam csinálni? Meg.
Itt jött a felismerés. Miért kizárólag a tökéletességre kell törekedni? Ha már nem a nagy könyvszerint van valami, miért nem vagyunk elégedettek? Ide jön valaki és ellenőrzi? Miért ne lehetne valami jó, ami nem átlagos? Miért ne lehetne valami szép és szerethető attól, hogy kilóg a sorból? Miért ne alkothatnánk valamit a saját szemüvegünkön keresztül? Hátha valakinek nem tetszik? Vagy épp senkinek? azt gondolom, hogy ha már egy valakinek pozitívan hozzá tesz a napjához, már akkor is megérte, még akkor is, ha az a valaki saját magad vagy. ♥️ 😊.
