Vége van a nyárnak. Mondhatnám, hogy helló ősz. De mielőtt ezt kimondom egy kicsit megállok és csinálok egy számvetést, hogy mi minden történt a nyáron. Honnan hova jutottam. Nyár elején még csak terveim voltak. Terveztem nyomtatót és bögreprést venni, aztán később egy sík hőprést is. Be volt tervezve, hogy elindítom a vállalkozásomat. Ebből mi valósult meg? Igazából minden, mondhatni terv szerint haladok. De ezt így leírni és olvasni hab könnyű, már szinte súlytalan. Mint egy csettintés. Nem nagy dolog. Könnyen ment. Gondolhatnánk.
Pedig valójában igen is nagy dolog. Mi is van mögötte? Nézzük csak: jó nagy adag tervezés, újra tervezés, várakozás, kudarc, gyakorlás, kudarc, és még egy kis gyakorlás.
A nyomtatóval és a bögre préssel elég hamar összebarátkoztam. Imádom ahogy veszem le a még forró bögréről a papírt és elő bukkan a kész mű. Gyönyörűen csillog villog, hibátlan, tökéletes. Ez a munkám egyik ékköve, itt érnek a rajzaim kerek egésszé. Azért, hogy aztán útra keljenek, és a gazdájuk életét színesítsék tovább.
Aztán közel egy hónap nem tervezett várakozás következett, a másik hő présem miatt, ami elég sok mindent megborított. Várni kellett a kiszemelt gépre, nem lehetett kapni Na de sebaj így szép az élet. Egy hónap után végre a kezemben tarthattam- nem, nem tartottam, mert baromi nehéz. De nagyon örültem, amikor ide ért. Vele már kicsit nehezebben indult a barátkozás, mert sikerült a legkényesebb tornazsákokat beszereznem. A vártnál jóval több rontott példány után azért megbékéltünk egymással. Végül a gyerekek menő zsákokkal kezdik a sulit. Nyár végére az első rendelések is befutottak, csak így tovább.
Hogy mit kívánok, ha előre nézek? Még több elégedett és boldog vásárlót, aki tőlem vásárolt. Még jobb munka- magánélet egyensúlyt. Egészséget, és erőt, hogy tudjam csinálni.
