Ma van Halloween estéje. Mindenképpen szerettem volna írni róla, mert nagyon szeretem. A Halloween kontra Halottak napja témát már lerágott csontnak tartom. Annyit jegyeznék meg, hogy minden változik és formálódik, és minden hatással van mindenre, és ez alól az ünnepek sem kivételek. Biztosak lehetünk abban, hogy évszázadokkal ezelőtt egyik ünnepünk sem volt pont ugyanolyan, mint napjainkban vagy akár 30-50 évvel ezelőtt. Amíg arra figyelünk, hogy a régi ne merüljön feledésbe teljesen az új miatt, addig nem lehet gond.
Szóval, épp ezért egy kicsit személyesebb élményt hoztam most a Halloweennel kapcsolatban.
Gyerekként egy dolgot irigyeltem nagyon az amerikai filmekből, mégpedig a Halloweent. Egy olyan esemény, ahol beöltözünk viccesebnél vicceseb jelmezbe. Útra kelünk többedmagunkkal csokit kunyerálni. Esetleg még meg is esszük mire hazaérünk. Hát ezt nekem találták ki.
Aztán eltelt jó pár év. Míg végül a lakóhelyemen is akadt néhány olyan ember, aki szintén hasonlóan gondolkodott mint én. Így lett a városrészünknek saját halloween-i gyűjtögetése.
Nem tudom, hogy kinek volt ez nagyobb élmény. Nekünk felnőtteknek, akik kb újra gyerekként jártuk az utcákat immár a saját gyerekeinkkel, vagy a gyerekeinknek. Mindenesetre mindenki jól érezte magát. Sőt nem csak a gyűjtés része volt élmény, hanem fogadónak lenni is jó móka volt. Készülni a dekorációval, csokival. Várni a cuki jelmezes gyerkőcöket. Mindig egy nagy bográcsba tettem a csokit, amit megfelelően feldíszítettem, és boszorkányosra vettem a figurát.
Idénre kicsit megkopott a varázs több okból is, ezért most pihenünk. De remélhetőleg jövőre visszatér ismét a lendület és újra bulizunk.
Most egy régebbi rajzomat hoztam nektek. kb így éreztem magam az első gyűjtögetéskor.
